|
www.legiregeszet.com
|
civertan stúdió
|
|
Legfrissebb cikkek:
2010-07-20
Könyv László Gyula felgyői ásatásairól | részletek A huszadik századi magyar régészet egyik meghatározó alakja, László Gyula professzor két évtizeden át Felgyő közelében végezett ásatásának eredményeit dolgozták föl a Móra Ferenc Múzeum munkatársai...
2010-07-15
Veszprém megyei vártúrák - Megjelent a Szép Magyarország magazin legfrissebb lapszáma | részletek Megjelent a Szép Magyarország magazin legfrissebb lapszáma, benne hét Veszprém megyei vár történetének és a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természeti értékeinek leírásával. ...
2010-07-14
Monumentális kőkori kultuszhely Baranyában | részletek A késő neolitikum időszakából származó, az úgynevezett lengyeli kultúrához köthető monumentális körárok-rendszert fedeztek fel a Baranya megyei Szemely község határában, amely egyfajta kőkorszaki...
2010-06-28
Különleges hajóroncsot találtak a Michigan-tóban | részletek Tökéletesen konzerválódott 112 éves hajóroncsra bukkantak a Michigan-tóban. A 90 méter hosszú, fából készült teherszállító gőzhajó a hideg víz és az áramlásoktól mentes mélység miatt maradhatott...
2010-06-25
Északi Várak Útján 2010 – megjelent a Szép Magyarország magazin tematikus különszáma | részletek Kedves Olvasóink! Több mint húsz magyarországi vár és kastély történetével ismerkedhetnek meg a Szép Magyarország magazin legfrissebb, 2010. júniusában megjelent tematikus lapszámában.... |
|
Légifotós termékajánló:
Megjelent a Civertan Stúdió új váras kártyája 2009 karácsonya előtt, melynek lapjain 55 magyar vár légifotója, és 55...
A „Magyarország várainak topográfiája” sorozat második, a mai Heves megyét tárgyaló kötete – a...
A Magyar várak légifotókkal teletűzdelt fotóalbum újrakiadásáról döntött az Anno Kiadó (nagy örömömre). Megjelent a... |
Mikortól számolhatunk nemesi várépítéssel?
A magyarországi nemesség korai lakóhelyeiről Kurcz Ágnes 1976-ban megírt (de csak 1988-ban megjelent) könyvében5 úgy vélekedett, hogy: "az előkelőbbek faházban, majd kőházban, melyet árok, földhányás vett körül" laktak. Köztudott, a magyarországi nemesség alapvetően két csoportból tevődött össze. Nagyobb részük a honfoglaláskor bejött előkelők leszármazottja volt. Kisebb csoportjukat a Géza fejedelem korától kezdődően beköltöző, zömmel nyugat-európai eredetű ún. advena (jövevény) nemzetségek alkották. A magyar származású birtokosok javainak jelentős része egészen a honfoglalásig visszamenően ugyanazon nemzetségé lehetett. A világi előkelők - magyarok és jövevények egyaránt - a különböző királyoktól jutottak adománybirtokokhoz. Korai lakóhelyeikről és birtokközpontjaikról igazából szinte semmit sem tudunk. Kurcz Ágnes vélhetően külföldi példák alapján gondolhatta, hogy Magyarországon is erődítettek lehettek a birtokos nemesség tehetősebb részének lakóhelyei. Elméletileg is nehéz elképzelni, hogy az államszervezés és az azt követő anarchikus belső állapotok közepette a birtokosok kizárólag az ispáni várak sáncai, falai közt találhattak volna menedéket. Magyarországon is biztosan van már a XI. század eleje óta tehetős magánbirtokos réteg. A kronológiai kérdések megválaszolása mégis rendkívül nehéz. Ennek egyik oka az, hogy a XIII. századot megelőzően alig-alig rendelkezünk hagyományos történeti írott forrásokkal. Bár rendelkezünk eggyel, amelyik kifejezetten eldönti (eldöntené) a kisméretű Árpád-kori várakkal kapcsolatos kronológiai vitát! Abu-Hámid al-Garnáti arab utazó, aki 1150 körül járt Magyarországon, a következőket írja: "Országuk, melyet Unkúrijjának hívnak, 78 (vagy 70) városból áll, s mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel".6 Ezt meg lehet kérdőjelezni? Biztosan, de mi úgy véljük, legvalószínűbbnek az az interpretációja tekinthető Abu-Hámid szövegének, hogy 1150 körül Magyarországon már nem kis számban léteztek nemesi várak. A régészet keltezési eszközei még ma sem kellően megnyugtató szilárdságúak ahhoz, hogy akár 50-100 évet ne tévedhetnénk egy-egy konkrét lelet vagy objektum értékelésénél. Másrészt a megfigyelések természetéből következően inkább “post quem” tudunk keltezni, ritka az objektumok korát felülről lezáró adat. Maguk az ásatók is bizonyos történelmi körülmények mérlegelése, illetve a tárgyi leletanyag óvatos (tévedés lehetőségét minimalizálni óhajtó) keltezéséből indulnak ki a legtöbb esetben. Jellemző, hogy a vitát 1989-ben összefoglaló Kubinyi András sem tudott mást javasolni, mint hogy természettudományi, dendrokronológiai módszerekkel lehetne szilárd eredményekhez jutni.7 Az írott források említései sajnos nehezen hozhatók kapcsolatban konkrét régészeti megfigyelésekkel. Az 1073-ban említett Ikervár váraiban még nem volt mód régészeti feltárást folytatni. Ahol lehetett kutatni, ott sem sokkal szerencsésebb a helyzet. Az 1067-ben említett Szihalom várában 1868-ban végzett ásatást Foltinyi János, azonban tévesen őskorinak vélte azt (de vele egyidőben Ipolyi Arnold felismerte a helyes kort!). Bonyolultabb a helyzet Babóton, amelyet 1074. évi esemény kapcsán említ a krónika. Itt Faragó Sándor 1965-ben próbaásatást végzett, amely beigazolta, hogy tégla középső épülettel (toronnyal?) rendelkező, téglafallal övezett vár volt. Az előkerült leletanyag régészeti keltezése: XIII. sz. második fele, XIV. sz. eleje (?). Itt vagy a lokalizálás a rossz, vagy a keltezéssel van valami gond. Bár van rá adat, hogy a babóti várat egészen a XIII. századig használták, mégsem valószínű, hogy az 1074-ben szereplő vár másutt lett volna. Azt hiszem teljesen jogosak Takács Miklós sorai: "Az Árpád-kori fazekasmesterség széttagoltsága, a sok apró, egymással kapcsolatot alig tartó műhely miatt, a fentebb leírt formai-időrendi jegyeket sem szabad abszolút értékűnek tekinteni. Ajánlatosabb tehát csak jelzés értékűnek felfogni az ezek által sugallott keltezést".
1 |
Szóljon hozzá Ön is! |
|
|