A magyar régészet korszakai a 20. században

A századelő és a két világháború közötti korszak

Ugyanakkor a légirégészet terén, Neogrády Sándornak (1894–1966) köszönhetően, lépést tartottunk a nemzetközi kutatással. Radnóti Aladár (1913–1972) pl. katonai felvételek segítségével igazolta, hogy a római kori limes az erdélyi Meszesen teljes egészében ki volt építve.

A 20. század második fele

A korábban már jól bevált, régi módszereket, pl. a légifelvételezést az 1950-es években nem, csak az 1960-as évek konszolidációja után lehetett ismét alkalmazni. A római korban az Alföldön épített hosszanti földsáncok (Csörsz-árok, másként szarmata sánc) és a Tisza-II. vízlépcső kutatásánál Patay Pál (1914–) és Soproni Sándor (1926–1995) régészek irányították a repüléseket (1968, 1971). A következő évtizedek legjelentősebb kezdeményezése Vas megyében Bándi Gábor (1949–1988) nevéhez kapcsolható; nem régészeti célú felvételek segítségével először sikerült 130 km2-nyi területet feldolgozni. 1977-ben készült az első fekete-fehér, 1983-ban az első színes, régészeti célú infrafelvétel hazai lelőhelyről.

A rendszerváltás utáni évektől Visy Zsolt szervez légifotó alap- és továbbképzéseket külföldi repülős szakemberek részvételével.
Tudjuk, hogy hasznos dolog a légifelvétel, ám mindez a kilencvenes évekig katonai hatáskörbe tartozott, s a katonaság számára készített titkos, ma már hozzáférhetõ anyagok nem régészeti szempontból készültek. Torma István és Miklós Zsuzsa (MTA Régészeti Intézete) Foglalkozik ma Magyarországon régészeti topográfiával.

Kapcsolódó oldalak:
www.legifoto.com | www.civertan.hu

Kapcsolodó cikkek:

1 |

 
Szóljon hozzá Ön is!

Felhasználónév: (max. 20 karakter)


E-mail cím: (nem jelenik meg az oldalon, max. 100 karakter)


Hozzászólás: (max. 1000 karakter)

Ellenőrző kód: Kérjük írja be a két szám összegét! 19 + 30