Ásatások Solt–Tételhegyen I. rész

Egy elfeledett város a Kárpát-medence közepén
(História XXX (2008) 4–5. 62–64.)

A solti Tételhegy az Alföld kiemelkedő jelentőségű természetföldrajzi kincse. Egykor mocsarak vették körül ezt a közlekedési és stratégiai-védelmi szempontból kitűnő elhelyezkedésű területet.
A felszínen gyűjtött szórvány leletek, a katonai, majd légi régészeti céllal készült fényképfelvétel-sorozatok a régészeti ásatások során napvilágra került, védművekkel övezett települési és temetkezési jelenségek arra utalnak, hogy több történelmi korszak hatalmi központjaként szolgálhatott.

A Duna egykori árteréből a legmagasabb pontján 17 méter magasan kiemelkedő hatalmas (mintegy 100 hektár alapterületű) földhát uralja az egész környéket. A rézkortól egészen a késő középkorig lakott Tételhegy a szó szoros és átvitt értelmében kincsesbánya: az egymást követő történeti korszakok mindegyike figyelemre méltó emlékanyagot hagyott az utókorra.


    A Tételhegy a kutatások kezdetén légi felvételen.
                    Civertan Bt. (www.civertan.hu )

Népek kavalkádja

A Bács-Kiskun megyei Tételhegyen az emberi megtelepedésre utaló legkorábbi észlelt nyomok bronzkoriak, bár az irodalmi adatok szerint már a rézkori péceli–bádeni kultúrára (Kr. e. IV. évezred vége) utaló cserepek is előkerültek a környéken.

Az őskori Kárpát-medence középső bronzkorának egyik meghatározó eleme, a vatyai kultúra néven jellemzett lakosság (kb. Kr. e. 1700–1350). Ismereteink szerint egy- és kéthelyiséges, felmenő falú és agyagpadlójú házakban laktak. Az épületen belül és azon kívül egyaránt kemencéket, tűzhelyeket használtak; méhkas alakú vermekben tárolták a kicsépelt gabonát. A köznép telepét földsáncok választották el az arisztokrácia lakta erődített vártól. Több száz urnasíros temetőjük hosszú, békés időszakról tanúskodik. Nagy mennyiségben került elő a dombon erre a korszakra jellemző kerámia, míg az erődített vár helye az északnyugati plató lehetett.

A római kor végére (4–5. század) keltezhetők azok a késő antik motívumos (kantharos-, szőlőlevél-, illetve szőlőfürtdíszes) sztélé töredékek, melyek jelenleg a solti Vécsey-kastély udvarán találhatók.  A helytörténeti hagyományok szerint az 1880-as években, a gróf Teleki Gyula által kezdeményezett ásatások során a Tételhegy mellett „római cserépedényeket, pénzeket, kakascsontokat” tartalmazó sírok feltárásakor „szarkofágdarabok is előkerültek”.

A népvándorlás korára utal, hogy az 52-es út mentén, a Tételhegytől északra kb. 450 m távolságra három avar kori sír került elő 1951-ben jellegzetes, 7. század közepére keltezhető leletanyaggal (köztük egy bepecsételt díszű szürke agyagkorsó). Bóna István régész-akadémikus (1930–2001) és Trogmayer Ottó professzor feltételezése szerint a Tételhegy késő avar kori uralmi központ lehetett.

Csete István helyi gazda 1907-ben a Tételhegyen egy rangos női temetkezést bolygatott meg szántás közben. A magyar honfoglalás korából származó, a 10. század első kétharmadára keltezhető leletegyüttest (egy aranyozott ezüst hajfonatkorongot, egy ezüst lemezkarperecet és két szív alakú lemezes csüngőt) gróf Benyovszky Sándornak adta át, aki azokat 1907. június 29-én a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta. Takács Miklós feltevése szerint a Tételhegyen a magyar honfoglalás utáni évszázadban igazgatási vagy esetleg korai egyházi központ létesülhetett. Emellett szól közvetett módon az, hogy Solton volt az Árpád-korban Fejér megye Duna–Tisza-közi székhelye.

 

1 |

 
Szóljon hozzá Ön is!

Felhasználónév: (max. 20 karakter)


E-mail cím: (nem jelenik meg az oldalon, max. 100 karakter)


Hozzászólás: (max. 1000 karakter)

Ellenőrző kód: Kérjük írja be a két szám összegét! 38 + 52