A várak típusai

A vizsgált korszak erődítéseit különböző mértékben ismerjük. Egy kisebb hányaduk létezéséről csak írott történeti forrásból értesülünk (illetve áttételes módon következtethetünk fennállásukra). Az összes számba vett erősség közel kétharmadáról rendelkezünk viszont konkrétabb -tipológiailag értékelhető- információval. A várak közel felében kisebb-nagyobb (de inkább kisebb) mértékű régészeti kutatás is folyt. A gyenge többségről már ma is létezik megbízható, korszerűnek mondható felmérés, alaprajz.

Sokáig csak a legfeltűnőbb és leglátványosabb maradványokat mutató erődítmények kötötték le a szakemberek figyelmét. Aligha véletlen, hogy mind a millenium időszakában kezdeményezett, mind a 60-as években újra megindult - az "ispáni várak" modern kutatását kezdeményező - feltárási programok során ilyeneket választottak ki (Szabolcs, Somogyvár, Abaújvár stb.).

Csak Nováki Gyula és Sándorfi György 1981-ben megjelent tanulmánya után lett nyilvánvalóvá, hogy a X-XI.század magyarországi várai között az előbbiektől jelentősen eltérő méretű, sáncszerkezetű várak is vannak. Kiderült, hogy az erődítéseknél a fa tartószerkezetek dominálnak. Ezek kivitelezési módja, a konstrukciók statikai alapelve gyökeresen különbözik a nagyméretű, széles talpú sánccal övezett archaikus megjelenésű váraknál és a nagyságrenddel kisebb méretekkel, de jóval igényesebb munkával épített társaiknál. Az egyes sáncok régészeti vizsgálatai (a sáncátvágások) pedig rámutattak arra, hogy a faanyag korlátozott időállósága miatt az erődítések többszöri megújításra szorultak, de még így sem lehettek túl hosszú életűek. Legtöbbjüknél az utolsó periódusban a lepusztult, szétcsúszott anyagú sánc gerincére kőfalat építettek.

A erődítések védett területeinek nagyságáról készített táblázat utolsó oszlopában feltüntettem azokat a várakat, amelyeknél biztos információink vannak kőépítkezésről. Ezek szilárd és főleg "ante quem" jellegű bizonyítékokkal alátámasztott keltezése megoldatlan. Ennek ellenére úgy gondolom nem szabad az "a priori" kései keltezés hibájába esnünk. Fel kívánom hívni a figyelmet arra, hogy bizonyos helyeken már az általunk ismert legkorábbi periódus is kőfal. Közülük háromról elmondható, hogy az Árpádok monarchiájának elsőrendű, Szent István korától folyamatosan adatolható központja (Esztergom, Székesfehérvár, ňbuda). Zalavár kőfalas várát egyértelműen a XI.századra tehetjük, ásatással meghatározott alaprajza teljesen független a később ugyanoda épült bencés apátság falrendszerétől. Két olyan várispánsági székhelyünk is van, ahol a legkorábbi ismert erődítésmaradványokat a kő-, ill. téglafalak jelentik. Alaprajzuk olyan mérvű hasonlóságot mutat, hogy - talán nem Istenkísértés feltételeznünk - azonos rendszerben, egy meghatározott igény kielégítésére épülhettek. Ez a két vár: Bács és Sempte. Vagyis a robusztus megjelenésű nagy sáncvárakat a X.század első kétharmadára, a kisebb területű "karcsú sáncos várakat Géza és Szent István korára keltezhetjük. Az első kővárak építésével is ekkortól számolhatunk (Esztergom, Székesfehérvár, Zalavár stb.)

Forrás: www.atreus.extra.hu

Kapcsolódó oldalak:
www.magyar.varak.hu | varbarat.lap.hu

1 |

Szóljon hozzá Ön is!